Miseryhead

Tehát a sávok megvannak, akár számonként 30 sáv szépen elrendezve, elkülönítve, elnevezve. A klasszikus felfogás szerint a keverés és a mastering két teljesen külön fázis, de ilyen esetekben, ahol ugyanabban a fejlesztőkörnyezetben lehet a masteringet is csinálni, ez inkább egy kölcsönös oda-vissza játék. Mi az izotope ozone-t használtuk mastering plugin-nek, elég sokoldalú, kényelmesen kezelhető.
Az alap dobhangzást a sampler kimenetein beállítottuk (ezt még az elején Vári Gábor végezte), a superior drummer alapból elég jó mintákat tartalmaz, de azért érdemes hozzájuk nyúlni a kimeneti csatornákon. A lábdob kapott egy kis szub-emelést 50Hz körül, meg a csattogása is ki van emelve eq-val olyan 7-8Khz környékén, én még utólag 180-200Hz-nél találtam egy olyan tartományt, ami akkor is jól hallhatóvá teszi a lábdobot, ha nem szubládán hallgatja valaki, vagy halk hangerőn csak. Összehasonlítottam más zenekarok hangzásával (Placebo, Creed, Muse), és bár mindegyiknél máshogy szól, de jelen van az erős szubos lüktetés a zene aljában. A pergő room sávja, a lábcinsáv és a ride is külön lett véve, ezek más pluginekkel jobban szólnak, mint a dobtestek. Az életszerűséget persze rontja az, hogy ha pl. crash-en kísér a dob éppen, minden egyes ütésnél a hang az elejétől indul, s épül fel (,ami a valóságban nem így van, a már hangzó cin-re még egyszer ráütve más hangot kapunk), s ez néhány helyen érezhető is, ha az ember kicsit jobban odafigyel (pl. zuhanás kiállás, hadd fájjon mindenkinek eleje), de megfelelő dinamikázással lehetett javítani ezen.
A basszusgitár vonaljelére egy erősítőszimuláció került, egy csöves kompresszor, ami szaturációt is ad a hanghoz, valamint egy zajszűrő is. A vonaljel dobozhangját sikerült így rendbetenni, a refrénekben pedig egy multiband-comressorral a basszus alja külön ki van emelve.
A gitársávok frekvenciarészekre vannak osztva, persze a karakterek is lehetőség szerint úgy voltak már kiválasztva, hogy mindegyik a saját helyén jól működjön. A torz kvintezés sokszor simán az előfokjel, így a magasabb felharmonikusok jobban megmaradtak, "effektként" használhatóak (pl. Téged kérdeznélek refrén). A torz gitárok olyan 2Khz körül ütnek, az akkordozós, overdrive-os témákpicit felette, de azok fedetten szólnak inkább, a felső tartományuk le van csapva mindenhol. A bontós, témás, effektes részek pedig 3-4Khz-en lettek megemelve, de csak addig, hogy ne harsogjon az tőlük az egész. Néhol inkább csak egy érzetet adnak, sőt, a legtöbb helyen egyáltalán nem arcbamászósra lett odakeverve. Ennek több oka is van, egyrészt koncepcionálisan a már említett wall of sound hatás, másrészt a nem hagyományos gitárkoncepció kicsit önmaga ellensége is keverés-technikailag (túl sok harmónia, túl sok overdrive, és a torz alj). A gitárokon egyébként hagyományos effektek vannak, delay, tape echo, phaser, rotary speaker, whammy is csak a Mindenáron egyik részében. Az akusztikus gitárok több sávra vannak osztva, erős és gyenge kompresszorral, aztán így mixelve össze, zengetővel, ahol kell. Az Így szülöm meg a holnapot akusztikus részei csak a téma ritmizálását, ciripelését adják, az ilyen jellegű témák csak elektromos hangszeren nem mindig tudnak jól megszólalni.
Az éneksávokra mindig az adott dalhoz működő effektek, slapback delay-hez hasonló hatás (Zuhanásban pl.), úszós, nagy terű reverb (Átváltozás, Így szülöm meg...), nagy delay-ek a legtöbb dalban a refrénben. Eq filter kellett, kompenzálni a Studioprojects mikrofon és a felvételi hely gyengeségeit. A vokálokon (a fő éneken is persze) legtöbbször csak erős kompresszor van, középtartományuk kicsit visszavéve, hogy jobban belesimuljanak a zenébe. A refréneken a fő vokál kapott egy pici overdrive-ot is, vastagításnak (máshol többször feléneklik pl. a refrént, vagy duplázzák, eltolják hangmagasságban, időben, stb.). Az összes vokál sávon de-esser is van a csúnya szibiláns hangok csökkentésére.
A master eközben úgy lett beállítva, hogy a szubtartományt a multiband kompresszorral megfogtuk kb. 80Hz alatt, ez rögtön rendbe is tette a zene alját. A parametrikus eq-n ez éppen vissza van húzva kissé, de aztán a kompesszorral még jobban ki lehet így tolni. A véglimiterrel az egész mix hangerejét hozzálőttem egy mostani trendeknek megfelelő, közepesnél picit hangosabb hangerejű mixhez, RMS-ben az egyik Deftones albumhoz igazítva. A véglimiter gyorsra, feszesre van állítva, és a digitális technikának köszönhetően intelligens módon előre látja a hullámcsúcsokat, szépen, torzítás nélkül kerekíti le a peak-eket.
Mindezek után az automatizálások maradtak, meg maga az egész keverés aprólékosan: pergőt halkítani, ahol a hangszeres kíséret túl lágy hozzá, lábdob, basszusgitár, vokálok hangerejének, effektjeinek automatikus ki-be kapcsolása, fade-in-ek, out-ok megfelelő állítgatása, csúnya s, sz, k, t hangok kezelése az énekben,  furcsa, eddig nem hallott click-ek megkeresése és javítása, stb. Majd ha így összeállt a zene, rájön az ember, hogy valamit nem jól talált ki, túl kevés, túl sok sáv szól bizonyos helyeken, vagy valami egyszerűen nem akar összeállni. Ilyenkor lehet egy korábbi pontról folytatni, javítani, esetleg újra felvenni valamit, ahogy szokás mondani, sosincs kész egy mix, csak valahol abba kell hagyni...
Így történt ebben az esetben is :)

Azoknak az ismerőseimnek, érdeklődőknek, akik amatőr- vagy hobbiszinten érdeklődnek a hangtechnika, stúdiózás iránt, vagy csak szeretnék tudni, hogy dióhéjban milyen lépésekből áll egy olyan lemez készítése, mint az Exit Music - Hadd fájjon mindenkinek.
Az előforduló idegen szavak, szakkifejezések az előző posztban megtalálhatóak.
No lássuk hát...
Miután a dalok szerkezete nagyrészt elkészült, első lépés a hangszerek felvétele  amihez számonként meg kell határozni a tempót, amire a metronóm fog csipogni a dobosnak. Mi a dobfelvételt idő és megfelelő hangszer hiányában leegyszerűsítettük mintázásra, ami azt jelenti, hogy elektromos dobfelszerelésen MIDI jelként rögzítettük a dobjátékot, amit később felvett akusztikus mintákkal helyettesítettünk. A projectek számítógépen, digitálisan lettek rögzítve, szerkesztve és keverve, ehhez a Nuendo-n, sima winxp alatt, 24 bites bitmélységgel, 44.1KHz-es mintavételezéssel. A felvett dob midisávokat viszonylag könnyű, bár elég hosszadalmas munka kipontosítani, ami abból áll, hogy időben a midi jeleket a megfelelő helyre kell húzni  valamint a jelek hangerejét is beállítani szükség szerint - ezek ugye a velocity értékek. Sajnos a különböző sampler plugin-ek értelemszerűen különböznek dinamikában, ami annyit jelent, hogy érdemes a szinteket már ahhoz a dobhangzáshoz igazítani, ami valóban használva lesz a mixben, mert aztán lehet újra állítani (tehát egy 120-as velocity értékű midi jel ezdrummer-ben egy adott pergő már lehet, hogy elég erőset üt, de egy másik plugin pergője meg csak 127-as értéken kezd el jól szólni).
Ezután jön sorban a többi hangszer: basszusgitár, gitárok, ének, vokálok. A basszust megint csak az egyszerűség és a házi-felvétel-fíling miatt vonalból vettük fel, passzív elektronikás yamaha bőgő, keverő előfokába vezeve, majd az a hangkártyába, így digitalizálva. Ez így utólag visszagondolva nem a legjobb megoldás, mert bár a nyers jelen annyira nem hallatszik, de elég zajos lett, miután egy kompresszor már rákerült a sávra. A gitárokkal már elég sok gond volt ehhez képest. Egy tech21 psa előfokot használtam, és elég sok próbálgatás után egy olyan di-boxot mögé, amin egy 4*12-es ládaszimulációt is be lehetett kapcsolni - összehasonlítva szoftveres gitárláda szimulációkkal, magasan a legjobb eredményt adta (ennek ellenére elég sok hangszínt még utólag is vágni kellett 5-6Khz felett és 100Hz alatt). Mivel a gitárhangszínek között elég sok crunch-os, overdrive-os hangzás is van, ezeket is ki kellett próbálni, melyik hogyan hat a többi gitársávra, párosítgatni kellett őket, főleg, hogy elég sok minden szól helyenként egyszerre, és mi az, ami a legjobban előhozza a kívánt hangzást. A koncepció végül az lett, hogy két erősen torz, sáv adja a hangkép alját a gitároknál (jobbról-balról panorámázva), erre két-három crunchos rimusgitár akkordozik. A torz sávok kvinteket játszanak, a lágyabb sávok adják az akkord jelleget. Erre még helyenként bontás is jön, vagy valami más gitártéma. Az általam kedvelt, smashing pumpkins-os wall of sound hatást ez éri el igazából, sajnos élőben nem könnyű megvalósítani, de felvételen így szól jól. A gitárok felvétele szinte mindig duplán történt, sűrítés céljából, ezeket viszonylag pontosan kellett már a felvételnél játszani, mert pl. akkordozós gitárt elég nehéz jól vágni utólag, főleg egymáshoz képest... Akkusztikus gitár is szerepel két számban is, ezeket is házilag vettem fel, egy nagymembrános kondenzátoros mikrofonnal (Studioprojects B1), kellett hozzá egy erre a célra kialakított hely is - isover üveggyapot-táblákkal lett kirakva egy szobasarok két fala majdnem a mennyezetig, ez már elég jól gátolja a visszaverődéseket közép- és magas tartományban egy ilyen házi felvételhez. Összességében elmondhatom, hogy az oroszlánrésze az egész projectnek a gitárok kitalálása, összepróbálása, a megfelelően működő hangszínek megkeresése és felvétele volt. Egy Jay Turser tele-kópia volt a fő hangszer, Fender pickupokkal, az akkusztikus pedig egy jófajta Ibanez (ew20). Felvételnél torz hangszíneknél a zajra is figyelni kell, különösen lecsengéseknél, pl. szám végén. Sajnos a tech21 előfok egyik hátránya, hogy a lecsengésében hallható egy elég csúnya oda nem illő papír-hangszerű recsegés időnként (a másik pedig az elég nagy intermodulációs torzítása, amikor összecseng két erős, nem konszonáns hang).
Az editálással kapcsolatban, a basszusgitárt, mint monofón hangszert elég könnyű javítani, akár hangmagasságra, akár a hangok kezdete, nyújtása, zsugorítása. Gitároknál nehezebb a helyzet, mivel több hang szól általában egyszerre, ilyenkor hangmagasságot kb. lehetetlen kijavítani (ha van egy hamis húr, az már rég rossz), éppen ezért az időbeni változtatásokat sem nagyon szeretik, rögtön egy szép phaser-es hatást kapunk, ahogy egy akkordlehúzást el akarnánk nyújtani szoftveresen. Olyan bontásos témánál, mint amilyen a Mindenáron eleje, nincs más megoldás, mint tökéletesen felvenni azt a 15-20 másodperces részt, mert összecsengő húroknál szinte lehetetlen editálni, minenképpen hallatszódni fog, akárhova teszi az ember a vágást meg a crossfade-et.
Minderre rá még az énekfelvétel, ami hasonló pepecselés volt. Egy szoba sarkában énekelni egy fülhallgatóval a fejemen teljesen más érzés, mint koncerten, mikor már csak azért is teljes erőből jönnek elő a hangpk belőlem, hogy halljam magam. Itt bizony minden hibára, rossz intonációra fény derül, mondhatnám azt is, hogy külön műfaj a stúdióéneklés. Sajnos a hangszín, amivel megáldott engem az élet, nem igazán karcos, inkább monoton, helyenként bársonyos, nehéz "elbújni" mögé; ebből az következik, hogy sokszor nagyon elégedetlen voltam az eredménnyel, a nyári meleg is nehezítette a munkát, valamint egy makacs, éppenhogy jelenlévő rekedtség is, ami hosszútávon végigkísért. Az éneket elég jól lehet javítgatni, (az üvöltözést nem nagyon, de az nincs is ebben a zenében).
Ez volt a felvétel része, legközelebb a mixing-et írom le, amit ugyancsak nagyrészt jómagam követtem el...
 

...tényleg nagyon leegyszerűsítve, a teljesség igénye nélkül, inkább a laikusok számára, akik nem akarnak elmerülni ebben, de szeretnék érteni nagy vonalakban a bejegyzésekben gyakran előforduló idegen szavakat.

 editálás - a felvett sávok vágása, javítása, oda nem illő részek kivágása, időben és hangmagasságban való helyrehúzása a hangoknak, stb.
 bpm - beats per minute, a dal tempója, azaz hányat üssön a metronóm percenként
 tracking - a hangszerek rögzítése sávokra, felvétel, több sávra is egyidejűleg
 kvántálás, quantize - legtöbbször a hangok, jelek időbeni helyretétele, pl. midi jelek ütemekhez való kipontosítása (a digitalizálás során történő "kerekítést" is kvántálásnak hívják)
 pitch correction - a hangmagasság javítása
eq, equalizálás - egy adott hangszer hangjának, hangszínének (frekvenciamenetének) állítása, megváltoztatása
 fade in, fade out - felhangosodás, elhalkítás, akár mint effekt, akár hangtechnikai célokra
crossfade - vágásnál a vágás esetleges zajának, klikkelésének az elsimítása, az illesztések mentén
 midi, midi jelek - nagyon leegyszerűsítve: könnyen létrehozható, szerkeszthető absztrakt zenei "jelek", amikre később pl. hangmintákat rátéve kapjuk meg egy kívánt hangszer hangzását (ezt végzik a sampler-ek)
 plugin - ebben az esetben a fő zenei szoftver kiegészítői, effektek, stb.
 dinamika - mennyire sokféle egy adott hang erőssége pl. egy felvételen. Nagy a dinamika, ha nagyon halk és nagyon hangos is egy hangszer (pl. zongora)
 kompresszor - a dinamikát szűkíti, közel hozza az egymáshoz távol eső hangerősségeket, hogy jobban lehessen kezelni, elhelyezni a mixben
 mix - az összekevert sávok végeredménye, a termék :)
 rms - egyfajta átlagérték, pl. hangosságérzetre, átlaghangerőre, stb.
 automatizálás - egy adott sáv valamilyen paraméterének megváltoztatása adott helyeken, pl. hangerő emelés egy refrénben, mindezt a zenei szoftverben előre, grafikusan állítani
 mastering - ez kell a végső hangzáshoz, általános hangerő, hangszín, az egész mix jelszintjének közös kezelése, limitálás, fáziskorrekció, miegymás...
 véglimiter - a master azon része, ami alapvetően a mix "hangosságáért" felelős